Ezért a posztért mindenki utálni fog: férfiak és nők; dolgozók és nyugdíjasok; anyák és nagymamák; ilyen pártiak, meg olyan pártiak. Mert nekem semmi sem jó. De úgy látszik, ez alaptermészet nálam.

Szóval, kormányunk azon ötletéről van szó, mely szerint a nők negyven éves munkaviszony után, koruktól függetlenül nyugdíjba mehetnének. Nem értek vele egyet. Megpróbálom elsorolni, hogy miért.
Kezdjük a tényekkel: egész Európa azzal küzd, hogy az idősek számának növekedésével párhuzamosan csökken a keresők aránya. Tehát növelni kellene a foglalkoztatottságot, ezen belül a nők foglalkoztatását. Magyarországon a férfiak és a nők foglalkoztatása igen alacsony. Az ország gazdasági érdeke a foglalkoztatás bővítése lenne. Beleértve természetesen az elhelyezkedni nem tudó fiatalokat és a már 40 éve dolgozó „öregeket” is. A javaslat tehát gazdaságilag nem racionális.
A korábbi nyugdíjazás egyébként létezik. Olyan szakmák esetében szokták megadni, melyek valamilyen szempontból az átlagnál nehezebbek, veszélyesebbek. Fegyveres szolgálat, bányászat, ilyesmik. Azon persze lehet vitatkozni, hogy ezek a szakmák tényleg annyival nehezebbek-e az átlagnál, és hogy nem kellene-e kibővíteni a sort. De itt nem erről van szó. Az ötlet azt mondja: ha nő vagy és ledolgoztál (bármilyen munkakörben) negyven évet, mehetsz. Ha úgy gondoljuk, hogy negyven év munkában az épp elég arra, hogy valaki pihenjen, akkor ez járna a férfiaknak is. Ez diszkriminatív a férfiakra nézve, ami számomra nem elfogadható.
Nem hat meg az ötlet melletti érvelések sora sem. Hallottam már olyat, hogy azért lesz ez jó, mert a nyugdíjas nagymamák nevelhetik az unokákat. Nagyon jó, ha a fiatal szülők segítséget kapnak a szüleiktől a gyereknevelésben (én magam is sokat kaptam), de úgy gondolom, gyereket vállalni és nevelni alapvetően a szülők dolga. Örülnék, ha nem hárítaná át ezt senki a nagymamákra, még ha ők örömmel vállalják is.
A legmeghökkentőbb érveléseket egy fiatal gazdasági elemző férfitől hallottam a rádióban. Azt mondta, ő pártolja az ötletet. Miért? Mert úgysem érint olyan sokakat, így nem kerül az országnak sokba. Szóval, bármi hülyeséget meg lehet valósítani, ha az nem kerül sokba? És egyébként meg úgy gondolja az ifjú értelmiségi (anyukája még dolgozik, mint mondta), hogy esélyegyenlőségről beszélni a nők esetében értelmetlen. Biológiai okokból, merthogy a nő nem olyan, mint a férfi. Most álljunk meg egy pillanatra és értelmezzük a dolgot. Szóval a nő nem férfi. Mármint biológiailag. (Tényleg nem.) Ezért aztán ne próbáljon a férfiakhoz hasonló esélyekkel indulni a társadalomban. Na most, aki azt hiszi, hogy az esélyegyenlőség azonos az egyformasággal, az hiányzott az iskolából a társadalomtudományi órákról. Vagy esetleg megbukna az érettségin az értő olvasásból (már megint ez!). Vagy olyan mérhetetlenül és bután régimódi, hogy a nagypapája is megirigyelhetné. Hol nevelkedett vajon ez a kedves fiú?
Most persze sokan azt mondják, hogy az érintetteknek tetszik az ötlet. Egy kedves barátnőm (kiváló pedagógus) azt mondja: alig várja, hogy három év múlva elérje ezt a negyven évet. Kérdezem tőle: ott hagynád az osztályodat két évvel a végzés előtt? Dehogyis! Nyugdíjba megyek és óraadóként végigviszem őket. Másfél fizetésért megcsinálom azt, amit most egyért. Igaza van? Naná, hogy igaza. Ki ne akarna elfogadni egy ilyen ajándékot? Miért akarom hát megfosztani tőle?
Azért, mert az egész ötlet abba a sorba illeszkedik, amelyik a nőket visszazavarná a főzőkanálhoz és visszavinné a nemek viszonyát egy száz évvel ezelőtti korszakba. És ezt nem szeretném. Mert úgy gondolom, az esélyegyenlőség nem átok, hanem áldás. Mindkét nemnek.
)
@valosag Igen, azok is fontos érvek, amiket írsz. Tényleg elfáradnak az emberek a munkában. Ez nagy baj, mert hamar halnak és betegek, mire élvezni tudnák a nyugdíjas éveket. igen, alacsony a nyugdíj is és sok a fiatal munkanélküli. Szóval ezek is fontos szempontok, de úgy vettem észre, nem ezeket az érveket vetik be. A férfiakra való kiterjesztésről nem hallottam még.
Á, és mi van azokkal a nőkkel, akik azt mindják, a fäszuk (párpon: puncijuk) kivan a gyerekneveléssel, eszükbe sincs halálukig erre kárhoztatva élni. És képteljétek, ettől még szeretik az unokáikat! Merthogy a gyerekekkel való foglalkozás, felügyelet elég strapás. Ja, legalább ingyen végzik! Nem kell bölcsis gondozókat fizetni állambácsinak. (Most nem akarom hallani, hogy de, ő szívesen,és egész nap unokázna. Ez dícséretes, és tudok ilyenről, de vegyék már tudomásul, hogy van olyan nyugdíjas korú nő, akit ez nem hoz lázba! Már megint ez a retorika, hogy a nők egyformák, egy kalap alá vesszük őket!)
"Ez diszkriminatív a férfiakra nézve, ami számomra nem elfogadható." (Avril)
Lehidalok! Avril a férfiak egyenjogúsításáért küzd! :D :D :D (Persze a maga módján, mert ismét a nők elleni támadást vél felfedezni).
Hát ezt is megértem! :-)
Csak mellesleg: valaha az átkosban a nők alanyi jogon 55 éves korukban mehettek nyugdíjba. (40 év munkaviszony nélkül is.) Soha, egy szóval nem hallottam, hogy ez itt a nők elnyomásának eszköze, ellenkezőleg. És amikor a nyugdíjkorhatárt elkezdték emelgetni a nőknél is, egyetlen nőt nem hallottam hozsannázni, hogy milyen jó nekem nőként, mehetek én is később nyugdíjba.
Persze ezek csak személyes tapasztalatok, a nagy társadalmi folyamatokat a parányi agyammal nem látom át.
Szerintem is diszkriminatív, fogalmam sincs, hogy mivel lehetne védeni, hogy valaki a neme miatt ilyen előnyöket élvezzen mások rovására. Arról nem is beszélve, hogy így a középkorú, vagy idősödő nők még annyira sem kapnak munkát, mint manapság (pedig most is elég rossz a munkaerőpiaci helyzetük), mert ha esetleg elveszítik az állásukat, már senki nem fogja őket felvenni arra a pár évre. Kérdezzetek csak meg pár ötven éves nőt, még ha képzettek, akkor is nehezen találnak munkát. Ha ezt bevezetik, akkor ez csak rosszabbodni fog.
A legrosszabb ebben mégis a diszkrimináció. Ha a nők kevesebbet tesznek bele a nyugdíjrendszerbe, akkor a férfiaknak még többet kell (akik sokszor már így sem érik meg a nyugdíjas éveiket, mert meghalnak időközben). Ez egyszerűen egy társadalmi igazságtalanság lenne.
Sánta Ferenc: Sokan voltunk...
Nyugdíjrendszert csak bizonyos optimális kor, és foglalkoztatottság esetén lehet fenntartani. Képzeljük el azt a helyzetet, hogy MO korfája nagyon hasonlóvá válik egy fordított piramishoz. Lenne értelme nyugdíjról beszélni?
Az a probléma, hogy a tudatban lévő dolgokhoz ragaszkodunk, azt állandónak tekintjük, s valójában állandóan változó világban élünk.
A társadalomnak a nevelés a legfontosabb feladata. De nem mindegy, hogy miféle nevelési elvek, módszerek irányadóak, és használatosak. Ha megfelelő lenne a nevelés egy közösségben, akkor annak az az eredménye, hogy mindenki szivesen végzi a dolgát, ami elég változatos, és többrétű, valamint életük folyamán mindenki többféle tevékenységet is végez. A közösség számára természetes, hogy akik erejük révén már kevesebbet tudnak tevékenykedni, azok szükségletei sem szenvednek csorbát, ugyanakkor senkinek sem gyűlik fel szükségletei mértékén felül vagyona. Tehát nem a munka értéke (mi ennek az alapja, ) hanem a szükségletek azok, amik meghatározzák a közösségen belül a vagyoneloszlást. Egy közösség gazdagságát pedig az jelzi, hogy a Mashlow féle vágypiramison milyen szinten áll az egész közösség. S ha egyik tagja csak a másik tag rovására képes magasabb szintre kerülni, akkor ott a neveléssel nagyon nagy problémák vannak.
Bocsánat, ha nagyon elvonatkoztattam, de a probléma nem azon a szinten oldható meg, amelyen érzékeljük. Az egész magyar állam, társadalom működése sokkal inkább egy haldoklóhoz hasonlít, akinek bort adnak, hogy jobban érezze magát. A folyamatok nem változnak meg azért, mert az egészhez viszonyítva egyes részekben javítgatnak.
S ha az egész rendszer igazságtalanságra épül, az egyes szinteken hiába próbálnak igazságosabb látszatot kialakítani, mivel minden mindennel összefügg, máshol igazságtalanabbá tesz valamit.
A társadalmi igazságtalanságot szerintem ne emlegessük a férfiakkal kapcsolatban. Hány munkaadó kérdezi meg az ifjú férfiútól, hogy és akkor hány gyerek van, és hogy ki vigyáz rájuk, ha megbetegednek? Fel sem merül, hogy egy férfi a gyerekei miatt hiányozna a munkából. Egyenesen előny a nagycsaládos férfi, mert az még többet güzül, hogy eltartsa az övéit. Van munka, amiért jár fizetés, és van, miért nem pl. házimunka, gyereknevelés. ÉS nézzünk már meg egy-két statisztikát, hogy mindezekkel átlagosan mennyi időt tölt egy nő meg egy férfi (aki a heti egyszeri, szezonbeli fűnyírásba is belehal - tisztelet a kivételnek). Ezt is tessék már kiszámítani, hogy ezzel mennyit tesznek bele a kalapba a nők! A 40 év alatt ledolgoznak 60 évre való műszakot. OK, terjesszék ki a rendelkezést a férfiakra is, feltéve, hogy pont annyi időt fordítanak a gyereknevelésre, a családszervezésre, a házimunkára.
@PW Egyetértek a következtetéseddel, én is így gondolom.
@magányos farkas: Szerintem a diszkrimináció ellen szóltam eddig is, elképzelhető, hogy többször a nők, mint a férfiak érdekében. És persze, hogy a magam módján, mind a magunk módján szólunk. :)
@Avril: figyelmesen szoktam olvasni a bejegyzéseidet épp azért, mert sok mindent másképp látunk, de férfiak érdekében még egyre sem emlékszem... bár ennek nincs jelentősége.
@kaptarlako: a helyzet sajnos a férfiak esetében sem jobb: ha ötven körül elveszítik az állásukat, nagyon nehezen találnak munkát (ha találnak egyáltalán). Kész, leírta őket a társadalom. Valahol értem is a logikáját: egy fiatalabbnak esetleg kevesebbet is lehet adni, jobban lehet terhelni, jobban lehet rá számítani egészségileg is, és nem fenyeget a helyzet, hogy egyszer csak hipp-hopp nyugdíjba megy.
PW -n gondolkodom el.
Ezt rálisabnak tartom.
Vagy ez ha már diszkriminálunk csak olyan nőkre vonatkozzon, akik nagymamák és aktívan részt is vesznek a fiatal gyermekeik és unokáik életébe, nevelés, vigyázás, egészséges meleg étel elkészítése a családnak, vagy más beteg rokonok ápolása, .... ,hogy azok többet jobbat nyujthassank akár a munka piacán is.
Persze ilyen....
Valami belül érzünk és az emberséget meg nem tudom hogyan is lehetne társadalomba, gazdaságba, politikába és egyéb rendelkezésekbe átvinni és társadalmilag nevelni a családokat!??
Csak néhány mondat az első kommenthez:
Úgy gondolom, hogy egy 60-70 éves ember fejében hatalmas tudás van! Gondoljatok kutatókra, mérnökökre, orvosokra, mindenféle szakemberekre (pláne most, hogy már nincs szakmai oktatás).
Szerintem használjuk ki a tudásukat, igenis legyenek szakértők, ideiglenes oktatók, tanácsadók. Ő maga is hasznosnak érzi magát, miközben hasznot hoz.
Azzal persze tökéletesen egyetértek, hogy manapság sajnos sok a "fal" tanácsadó. De ne általánosítsunk.
Szerintem kár általánosítani, hogy egy nő mennyi "műszakot" dolgozik le élete folyamán, mennyiszer többet húzza az igát. A szüleimet, közeli ismerőseimet nézve a férfiak ugyanúgy kiveszik a részüket a munkából, mint a nők. Otthon is. Természetesen vannak olyan dolgok, amire a nők alkalmasak (szoptatás), van amiben inkább a férfiak jobbak (szerelés, barkácsolás, fizikai munkák). A normális családokban ez kiegyenlítődik. A nem "speciális" tevékenységekből - és ilyen a gyermeknevelés is! - mindkét fél kiveheti a részét. Ha nem veszik ki, akkor a családon belüli igazságtalanságokat az ilyen jogszabályok sem fogják megoldani.
Egyébként pedig ha jól emlékszem, az az idő, amíg az anya (jobban mondva a szülő, mert nem kötelezően az anya) otthon van a porontyával (TGYES, GYES, GYED, meg a franc se tudja, hogy ép most mi a hivatalos) beleszámít a negyven év szolgálati időbe.
amúgy van jó oldala is a dolognak. Ha bevezetik, akkor a munkahelyeken kicsit átrendeződik az életfa: a sok vén fasz a náluk átlagban lényegesen fiatalabb pipikkel dolgozhat együtt.
lehet, hogy ez az intézkedés is a hímsoviniszta törvényalkotók álságos kezdeményezése :-)
De így már nem csak az 50-es, hanem a 40-es nőket sem fogják sehova felvenni dolgozni, mert ugyanúgy, mint a késő huszonéveseknél, ott látják rajtuk a vészjelzést, hogy pár év múlva biztosan ki fognak esni a munkából.
Engem is leginkább amiatt zavar ez a javaslat, mert úgy indokolják, hogy a nő igazi kiteljesedési terepe a család, és karriert csak szórakozásból építgetünk. Így aztán még kevésbé fognak komolyan venni!
de hát számoljunk! hány éves is valaki 40 év munkaviszony után? (ha felsőoktatéásban is részt vett, minimum 63! (még az is a most kötelező 62 föltött van!)
A matek úgy is megállja a helyét, hogyha valaki elvégez egy középiskolát - mert ilyen ember is van néhány, hogy mást ne mondjak a varrónő, a bolti eladó, a villamosvezető, vagy az, aki munka mellett vesz részt a felsőoktatásban - majd lehúzza a most előírt időt, akkor "csak" ötvennyolc (18+40). Ez négy évvel a most kötelező 62 alatt van. Ha belegondolok, milyen hosszú egy munkanap, azért a négy év nem kevés.
@fox LOL!
@aliz2. Nem a felsőfokú végzettségű nőkre gondol az elképzelés, hiszen ők tényleg elérik a 62 évet a 40 év munkaviszonnyal. Viszont aki 15-16 évesen kezdett dolgozni és végig megvolt a munkaviszonya, annak ez kijöhet 55-56 éves korra.
De szerintem tényleg az alapelvvel van a gond, ahogy az az előtted lévő hozzászólásban Maitai is írta.
@magányos farkas: sosem értettem, hogy miért érzed úgy, hgoy nagy köztünk a véleménykülönbség. Most viszont érteni vélem a dolgot. Ez megérne egy külön posztot is, de most csak röviden. Én úgy gondolom, hogy amikor például a nemi sztereotípiák ellen emelem fel a szavam, akkor nem csupán a nők, hanem a férfiak érdekében is teszem. Sokakkal szemben én meg vagyok győződve arról, hogy elsősorban emberek vagyunk és csak másodsorban férfiak és nők. Emberek vagyunk sokféle személyiségvonással, tehetséggel, tulajdonsággal. Vannak olyan nők, akik jobban érzik magukat irányító, vezető szerepben és vannak férfiak, akik a lelkük mélyén utálják a döntéshozó, a kemény szerepet, amit a társadalom elvár tőlük. Láttam már férfit, aki nem tudott beverni egy szöget, de nem haragszom ezért. Más dolgokban meg kiváló volt. Szóval, én azt szeretném, ha mint emberek tudnánk érvényesülni és a társadalom minél kevesebb szorító nemi szerepet várna el tőlünk. Ez a férfiak érdeke is.
Ha jól emlékszem a nők mindig is néhány évvel hamarabb mehettek nyugdíjba, mint a férfiak. Nem emlékeszem, hogy valaha is diszkriminációként fogták volna fel az emberek. A nők és férfiak közé sosem fogunk tudni = jelet tenni! Jó, ne beszéljünk a biológiáról, de a fizikumot nem lehet nem beszámítani. Egy átlag nő fizikuma kevesebbet bír, mint egy átlag férfié. Egyébként ez a mostani állapot sem fog 30 évig tartani. Gyökeresen egyszerre nem lehet a nyugdíjrendszert megreformálni. Csak lépésekben. Most a "nők 40 évét" vezetik be, ezt fogja még több más újabb módosítás követni. És a férfiakra is fognak gondolni.
40 év után nyugdíjba menni nem kötelező!! Aki egészségileg bírja, vagy eltartandó gyereke van, úgyis maradni fog. Én mindig azt tartottam legnagyobb szemétségnek, hogy az 50 feletti dolgozókat nagyon sokszor a munkahelyen már szinte másodrendű munkaerőnek tartották a koruk miatt, mert egy harmincas őket már lassúnak, kevésbé tanulékonynak, régimódinak tartja. Sokszor ok nélkül. Ezt bizony éreztetik is velük. Aztán ott a szemétség, hogy még ki is tolták 62-65 évre a korhatárt. Vajon a 60 éves kollégáról mi lesz a vélemény?
Ha minden utcában üres munkahelyek állnának, akkor azt mondanám, hogy nincs még itt az ideje ennek a rendeletnek. De amíg a fiatalok képtelen munkahelyet találni, addig én támogatom ezt a rendeletet. Növelni a foglalkoztatottságot úgy lehet, ha létrehozunk új munkahelyeket! Ne az öregeket tartsuk meg rozoga korukig a munkahelyen, hanem a fiataloknak adjunk lehetőséget az elhelyezkedésre.
Érdekes, amikor 2007-től azt vezették be, hogy a nyugdíj kiszámításánál nem a bruttó béreket veszik, ahogy eddig, hanem a nettót - vagyis 2007 óta 8 %-kal csökkent az azóta nyugdíjba vonulók pénze, az nem kavart ekkora felháborodást. Pedig az előbb-utóbb mindenkit érinteni fog!
Szerintem a lényeg: ha a nők tovább élnek (ami igaz), és hamarabb mehetnek nyugdíjba, mint a férfiak, akkor összességében több nyugdíjas évük lesz, mint a férfiaknak. Ezt elég könnyű belátni. Ha a nők többet vesznek ki a nyugdíjrendszerből, akkor a férfiaknak többet kell belerakni (ergo az ő esetükben fel sem merülhet a kedvezmény, mert összeomlana az egész rendszer). Ma a férfiak jó eséllyel meg sem élik a nyugdíjas éveiket, nem hiszem, hogy a rendszert még tovább kéne terhelni a rovásukra. Nagyanyám huszonhárom évig volt özvegy, tessék elhinni, nem olyan vidám dolog egyedül várni a nyugdíjat, amit aztán temetői csokorra lehet költeni.
Szerintem a nyugdíjtörvény az a gumicsont, amit előbb-utóbb mindannyian rágni fogunk. Jelenleg azok jártak jól, akik már megkapták ezt a kegyes juttatást az államtól. Az más kérdés, hogy megélni belőle ma Magyarországon nem lehet. De azt gondolom, hogy korábban sem lehetett. Azért mondom, hogy „jól jártak”, mert jelenleg még VAN. A fiatal munkavállalóknak alig van esélyük erre a járandóságra, hiszen munkájuk sincs, az utánuk következőkről már nem is szólok. Fiatal koromban azt hittem naivul, hogy magamnak termelem ki a majdani nyugdíjat. Később már érzékeltem, hogy erről szó sincs, a szüleim majdani nyugdíja a tét. Mára már tudom, hogy az én nyugdíjamat senki sem biztosítja. Miből gondolja a mai huszonéves, hogy egyáltalán kap majd valamiféle juttatást idős korára? Jelenleg munkát sem kap. Megjegyzem ennek nem az az oka, hogy a vén akárkik még mindig ott ülnek, mintha be lennének betonozva. Akkor sem dolgozhatnának, hiszen nincs hol dolgozniuk. Az „öregek” valószínű még azért vannak ott, ahol vannak, mert szeretnek dolgozni, vagy mert tapasztalattal rendelkező vén rókák, vagy azért mert még mindig több a havi fizetésük, mintha nyugdíjba vonulnának. Az már más kérdés, hogy a mai magyar nyugdíjtörvény (mára már némi megszorítással) lehetővé teszi, hogy nyugdíj mellett is dolgozzanak. Ki lehet őket ezért, vagy bármiért utálni? Viszont mindig elfog a röhögés, amikor egy munkahely úgy hírdet meg egy állást, hogy: „Fiatal munkatársat, több évi tapasztalattal felveszünk”. A kettő valahogy nem fér össze. De ez más kérdés. A lényeg szerintem, hogy igen, mire megöregszünk elfáradunk, örülünk minden olyan intézkedésnek, amely ÉRTÜNK lenne, de tényleg nem kell nagy matematikusnak lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk, mindez csak porhintés, egyesekre vonatkoz(hat), mások meg (például a színészek 25 év után) simán nyugdíjba vonulhatnak, és utána még nagyon-nagyon sokáig élvezhetjük fáradtságos munkájukat. (Nincs bennem semmi rosszindulat, csak ez jutott eszembe ellenpéldaként.)
Daama: a környezetemben sajnos én egy-két kivétellel csak olyanokat látok, akik a nem kevés nyugdíjuk mellé felveszik még azért a munkáért járó fizetést is, amit egy fiatal, életerős ember akár még jobban is el tudna látni. Mindeközben meg elégedetlenkedik, panaszkodik. Nyilván vannak olyanok, akik valóban megdolgoznak a pénzükért, a tapasztalatukból adódóan szerencse is, hogy nyugdíj mellett még tovább is dolgoznak (ilyet is ismerek :) - én nem ezekre gondoltam a megjegyzésemben! :)
Panni: én nem utálok ki senkit, sőt, teljesen megértem őket! Emberek azt tesznek meg, amit megtehetnek, hülyék lennének kihagyni a lehetőséget :)
Nem őket hibáztatom, hanem a rendszer maga rossz szerintem. Addig, amíg ekkora a munkanélküliség, addig luxus, hogy visszavegyük azt, aki tegnap elment nyugdíjba. Esetleg még ugyanoda is!!!! Fizetjük a nyugdíját, fizetjük az új fizetését és fizetjük annak a fiatalnak a munkanélküli segélyét, aki jó eséllyel ugyanolyan remekül el tudná látni azt a beosztást...
"Szürke minden elmélet, és zöld az élet aranyfája" - mondja Goethe a Faustban, és mily igaza van.
Negyvenéves munkaviszony után a nyugdíj (= napi nyolc-tízórányi kötöttség alóli felszabadulás): maga a megváltás, az újjászületés annak, aki jó alaposan, önmagát nem kímélve hajtotta magát a korábbi negyven év alatt. Jómagam még bőven aktív vagyok (most kezdtem a 38. tanévemet), de négy diploma, három gyerek, öt esküvő, két válás, öt unoka minden bújában-bajában főszereplőként vagy karakterfiguraként egzisztálni - ráadásul főállású tanárként – ez "kissé" lefárasztott. A sors úgy hozta, hogy most az egyik unokánk lett a 4. "gyerekünk". Még csak 12 éves, én 59. Talán így nem csoda, hogy egy pillanatra majdnem megszédültem az "előnyugdíj" lehetőségétől. De csak majdnem és csak egy pillanatra. Mert ha ezt megléptem volna, a rendes nyugdíjam idejét elérve olyan gyalázatosan alacsony összeget kaptam volna a 40 évemért és a 29 áttanult tanévemért, amely alig esett volna bele a hatjegyű számok körébe.
Meggyőződésem, hogy a nők érdekeinek, egészségének szempontjából az 55 éves korhatár volt a normális és a reális. Nálunk többnyire a férjem vásárol be és főz; a többit (a lehető leggyorsabban) jómagam végzem el, tehát esetemben fakanál-nosztalgiáról szó sincs. De az embernek vannak egyéb vágyai, tervei is, melyekre (ha nem a szinglik egyáltalán nem könnyű életét választotta) csak akkor nyílik esélye, ha a család, a társadalom felé minden vonatkozásban minden kötelességét teljesítette, és végre békén hagyják. Hogy legyen SAJÁT élete is. Szeretnék pár helyre elmenni (nem a Bahamákra, hanem pl. Tatára vagy Szekszárdra gondolok). Szeretném azt, akkor és olyan tempóban olvasni, ahogy jólesik. Szeretnék egy tíz éve elkezdett kis tanulmányt befejezni, egy ifjúkori fordításomat tető alá hozni; a 96 éves Apámat többször meglátogatni, az unokámmal színházba járni; egyszer hét közben is később kelni, a férjemmel nem csak a bevásárolnivalókról és befizetendő csekkekről diskurálni stb. Ez olyan botrányos? Hogy "szent" volt nekem a tanári hivatás, talán nem szorul bizonygatásra: végig a pályán maradtam (bár az utóbbi időkben már elkeserített a sok szélmalomharc), de a hülyeségig bizakodóan kelek föl reggelente ma is.
Tehát nem erről van szó. Hanem arról, hogy LEGYEN ELÉG ENNYI egy ember életéből. Szakmailag sincs semmi garancia a minőségre a hatodik X után. Szánandó, ha valaki esetleg nem veszi észre önmagán, hogy "nem a régi", hanem csak akkor kezd sejteni valamit, amikor már összesúgnak a háta mögött. (Így járt egy nagy tudású, tisztelt-becsült kollégám...)
Egy nő - bármit is állítanak a férfiak - mindig többet dolgozik az élete során, mert az élet egyszerűen ilyen. Máshogy dolgozik többet. Sokrétűbben, egyszerre sokfelé figyelve párhuzamosan; egyszerre sokfélét fejben tartva. De ez nem baj, nem tragédia, hanem testi-lelki adottságokból eredő tény, ami elég triviális pl. a pszichológiában, de miért nem tudott és elfogadott a szociálpolitikában, a foglalkoztatói szférában, az egészségügyben?
Szerintem nem a nyugdíjkorhatárnál kellene "egyenlőségért" kiáltani, mert az éppen hogy igazságtalan és szemellenzős a nőkkel szemben, hanem az aktív korú nők munkabérét kellene "egyenjogúan" megállapítaniuk a (zömükben patriarkális beállítottságú) vezetőknek. Mielőtt a feminizmus lobogóját kitűznénk a Nyugdíjintézet oromzatára, vessünk egy pillantást a 60 éves, lestrapált magyar nőkre pl. hasonló korú német, skandináv, USA-beli nőtársaik mellett, mondjuk egy Belvárosban parkoló turistabusznál, és egyből demagógnak fogjuk látni az értelmetlen egyenlősdit, melynek egyedüli „haszna” az, hogy még többen nem fogják megérni első nyugdíjuk kézhez vételét, vagy ha igen, akkor kiégetten, betegen, másokra utalva – s EZ az igazán nőhöz és emberhez méltatlan „befejezés”.
Köszönöm, ha terjedelmes hozzászólásomat végigolvasták.
@Latomus: Kedves Latomus! Mélyen egyetértek mindazzal, amit megfogalmaztál. A lestrapáltsággal, a fizetési igazságtalanságokkal, az egyenlőtlen tehermegosztással, a saját élet élésének vágyával, nem is sorolom. Én a posztban ennek az ötletnek az álszent jellegére próbáltam felhívni a figyelmet. Mert az ötlet kitalálói nem ezekkel az érvekkel érvelnek, amikkel te, hanem pontosan a patriarchális szerepmegosztást kívánják erősíteni.
Nagy híve és szószólója vagyok annak, hogy a nyugdíjba vonulás után az emberek (férfiak és nők) próbáljanak valami újat kezdeni. Megvalósítani régi álmaikat, hobbit találni stb. Ne zárkózzanak be a négy fal közé. Ez nagyon keveseknek sikerül. A nőknek kicsit jobban, a férfiak jelentős része összeroppan attól, hgoy élete egyetlen tartóoszlopa, a munkája elvész. Tehát nagyon remélem, hogy mind többen lesznek olyanok, mint te, akik a nyugdíjas éveket másképp képzelik el. Ezt neked is szívből kívánom!
És még egy (lehet, hogy MF most mérges lesz, mert általánosítok): a magyar férfiak még lestrapáltabbak általában 60 körül, mint a nők. A nők anyagi helyzetüktől függően megpróbálnak adni magukra, a férfiak sokkal kevésbé. Én is nézegetni szoktam a nyugdíjas német vagy amerikai turistákat: bizony nagyobb arányban látok köztük ápolt, jó fizikai állapotú, energikus férfit, mint tíz évvel fiatalabb magyar társaik között. De ez persze megint megér egy posztot.
Köszönöm, hogy leírtad a véleményedet.
"Én a posztban ennek az ötletnek az álszent jellegére próbáltam felhívni a figyelmet. Mert az ötlet kitalálói nem ezekkel az érvekkel érvelnek, amikkel te, hanem pontosan a patriarchális szerepmegosztást kívánják erősíteni."
Most akkor nem értem, Avril. A posztodból úgy tűnt nekem, hogy a rendelettel nem értesz egyet. Meg is indoklod. Ezekből a fenti sorokból meg az derül ki, hogy nem a rendelettel van gondod, hanem a létrehozóinak érveivel. No, hát az mindegy, hogy a politikusok mivel indokolják, ha egyszer hasznos! Nem? Egyébként minden család úgy szervezi meg a maga életét, ahogy neki tetszik! Mindig lesz, ahol a régi szerepmegosztás marad, még a fiataloknál is. Lesz, ahol a régiből átveszik a nekik jót, de közben újítanak is. Lesz olyan is, ahol minden laza lesz, bármikor felbontható, máshová kapcsolható. Bármilyen megoldást sugallnának a politikusok!
@Latomus: megkockáztatva azt, hogy népszerűtlen leszel miattam, nagyon tetszett a hozzászólásod. Számomra ez a tiszta és világos beszéd, szemben a Avril felvezetésével, ahol ő az ellenérveinek felsorolása után egy merész fordulattal arra lyukadt ki, hogy ez MÁR MEGINT egy hímsoviniszta, nőellenes intézkedés, ami "a nőket visszazavarná a főzőkanálhoz".
@Avril: igen, ismét általánosítasz, ám ezúttal magam is így látom: a magyar 60 körüli férfiak szerintem is általában lestrapáltabbak, mint a szerencsésebb helyre született hasonló korúak. Igaz, nem azért, mert sokkal kevésbé "adnak magukra", hanem, mert - kissé vulgárisan - hülyére dolgozzák magukat, hogy valamennyire elfogadható életszínvonalat próbáljanak meg teremteni nemcsak maguknak, hanem igenis a családjuknak: a feleségüknek, gyerekeinek. (Feltéve persze, hogy egyáltalán van munkájuk.) Jó eséllyel meg se igen érik a nyugdíjkorhatárt, infarktussal előzik meg a rákot. Az amerikai turistával összehasonlítani, már megbocsáss: nem volt fair.
@Tyria Miközben tetszettek Latomus érvei és ezt fejeztem ki, több ellenérvet tudok felsorolni a rendelet ellen, mint amennyit mellette. Ezt tettem a posztban. Elegánsan elengedtétek a fületek mellett azt a felvetést, hogy muszáj növelni a foglalkoztatottság szintjét, muszáj elérni, hogy több ember és hatékonyabban dolgozzon. Ez volt az első állításom. (Franciaországban most emelik a nyugdíjkorhatárt. Haragszik a nép, de meg KELL tenniük.) Ehhez képest mindenféle "előbb mehet nyugdíjba" érvelés populista maszlag. Ezt a bekezdést nagyon kiabálva mondtam.
Továbbá azzal érveltem, hogy ha 40 év munka sok, akkor az sok férfinak-nőnek egyaránt. Tehát azt, hogy valaki nőnek született nem szükséges külön jutalmazni - szerintem. Bizonyos munkakört, vagy teljesítmény lehet pl. korábbi nyugdíjazással honorálni, de azt a tényt, hogy nő valaki, nem érzem teljesítménynek. Ha pl. minden felnevelt gyerek után 1-1 év korkedvezményt kapnának a nők, akkor érteném és helyeselném a rendelkezést. És ezzel vissza is csatoltunk a másik állandó témánkhoz a gyerekszám növekedéséhez-csökkenéséhez.
Ott van a tévedésed neked is és MF-nek is, hogy azt hiszitek, ha egy bizonyos szempontot emelek ki egy posztban ,akkor nincs a szemem előtt a többi fontos szempont és azokat nem tekintem igaznak.
Végül: az, hogy hogyan éljük az életünket, nagyon erősen társadalomfüggő. Persze, van egyéni mozgási lehetőségünk ,de nem tudunk elszakadni attól a társadalomtól amelyik nevelt bennünket és amelyikben élünk.
@magányos farkas Sajnálom, ha nem sikerült megértetnem, hogy miért mélyen lekezelő a nőkkel szemben ez az ötlet. Még jó, hogy a regnáló kurzus számos más módon is elmondja, hgoy nő helye otthon a főzőkanál mellett van.
Más: mélyen egyetértek a magyar férfiak munkában való lestrapáltságával. De azért szappant lehet kapni, inget lehet váltani. Cipőt lehet pucolni. Hajat lehet vágatni (ha más nem, az asszony vagy a nagylány levágja.) Fogorvoshoz (államihoz) lehet menni. A kitérgyesedett nadrág helyett lehet a szekrényből egy másikat elővenni. Mosolyogni, figyelni ingyen lehet. Továbbá az önpusztítás számos élvezetes módjából néhány helyett lehet más élvezetet választani. Ne tessék azt mondani, hgoy ezt értünk (nőkért, gyerekekért) teszitek.
@Avril: Hagyjuk, reménytelen. Az ötlet NEM LEKEZELŐ a nőkkel szemben, még ha ez neked fixa ideád is. Bár tudjuk: az a bántás, amit bántásként él meg valaki. Az a lekezelés, amit lekezelésként él meg valaki, jelen esetben te.
A szappan, ing, hajvágás stb. témája: ismét egyoldalú általánosítás. Te ezt mondod, mert neked ez a saját tapasztalatod, stb. stb. és ahogy ezt már kifejtetted, ebből jogod van általánosítani. Mert te így látod. Tedd azt. De attól még nem lesz jobban igazad.
Avril, még egy, mert csak most vettem észre: Azt írod:
"Még jó, hogy a regnáló kurzus számos más módon is elmondja, hgoy nő helye otthon a főzőkanál mellett van."
El se hiszed, mennyire nem érdekel, hogy a "regnáló kurzus" mit mond a nők helyéről. A véleményemet magam alakítom ki, nem hívom ehhez segítségül sem a most, sem a korábban regnáló kurzust. De ezt a mondatodat akár a neked ellentmondó olvasók lekezelésének is lehet tekinteni, mert azt sugallja, hogy nem is a saját véleményüket mondják, hanem a "regnáló kurzus" jelszavait ismételgetik.
@magányos farkas Ugyanilyen általánosítás az, amit te mondasz, hgoy a férfiak azért olyan lepukkantak, mert hősiesen a családjukért dolgoznak. Én meg azt mondtam, hgoy a hősies munka után szabad megmosakodni ,stb. Hogy az ötlet nem lekezelő? Hát? Boross úr maga mondta, hogy a nők "kizárólag a szülőszobában pótolhatatlanok". Na most, ha ez nem lekezelés, akkor nem tudom mi az. "A férfiaknak kizárólag a spermája pótolhatatlan. " Ha ezt mondom, rögtön Merlevel jössz és kiabálva azt mondod, hgoy fúj, férfiellenes vagyok.
@magányos farkas Ez a mondat azt jelenti, amit jelent. Hogy a regnáló kurzus minden módon megpróbálja a nőket visszazavarni a háztartásba. Egy szó sem volt arról ,hgoy ki honnan szedi a gondolatait.
@Avril: Boross úrról meg a szülőszobáról az előző posztban volt szó. Itt a 40 év utáni nyugdíjba vonulás gondolatáról van szó. Szóval, EBBEN mi a lekezelés? Mert, hogy ebből hogyan lehet levezetni a főzőkanálhoz való visszakergetést, fel nem foghatom. Nyilván bennem van a hiba.
Tényleg érdemes lenne azt az ominózus Merle-könyvet elolvasnod. Akkor nem írnál ilyen elnéző, alapjában véve jóindulatú mondatot, hogy "a férfiaknak kizárólag a spermája pótolhatatlan." Nem pótolhatatlan. Merle épp azt fejtegeti, hogy az ultraliberális nősoviniszta társadalomban klónozással szaporodnának, és akkor végképp semmi sem volna a férfinépben, ami valóban pótolhatatlan. Olvasd el. Orwell ehhez képest babazsúr.
@magányos farkas Képzeld, olvastam. Nem szeretem. A 40 év utáni nyugdíjazás ötlete egy ötlet a sorban, amelyik mind a nők "alsóbbrendűségéről" szól. Te és sokan nem érzed nőellenesnek, én és sokan mások annak érezzük. Egy-egy. Racionális érvet nem olvastam mellette, viszont van benne egy jóságos patriarchális bácsiskodás, amelyik szegény nők helyzetén könnyítene. Tessék könnyíteni elérhető, minőségi gyerekintézményekkel, egyenlő bérrel, a munkahelyi diszkrimináció szigorú visszaszorításával, férfias részvétellel a házimunkában és a gyereknevelésben, a nők bevonásával a politikába, és még lehet sorolni. Ne egy látszatintézkedéssel. Megdöbbenve nézem hova tart ez az ország és állampolgárai.
@Avril:
"A 40 év utáni nyugdíjazás ötlete egy ötlet a sorban, amelyik mind a nők "alsóbbrendűségéről" szól."
Nem. Nem arról szól. És nem egy-egy. Csináltam egy kis közvéleménykutatást egy reprezentatívnak nyilván alig tekinthető mintában. Csak annyit mondva, hogy egy blogban azt olvastam, hogy a nők 40 év utáni nyugdíjbamenetelének gondolata a bloggerina szerint nőellenes, és ennek célja valójában a nők visszazavarása a főzőkanálhoz. A válaszoknak nem örülnél, ezért inkább nem idézem. De ettől még nincs igazad.
Ja, majdnem elfelejtettem: nőktől érdeklődtem. Értelmes, általam tisztelt és elismert nőktől. Akik nem butuska libuskák, és nem vágynak önként az elnyomatásba.
@magányos farkas Kedves MF, akkor javaslom ismét, hogy beszélgess "Értelmes, általaD tisztelt és elismert nők"-kel és semmiképpen sem egy olyan buta libuskával, aki mást mond, mint amit te gondolsz. Nehogy véletlenül eljusson a fejedbe egy olyan gondolat, ami ellentétes a tieddel! Miért védekezel ennyire? Egyébként az én körülöttem lévő nők ÉS férfiak úgy látják a kérdést , ahogy én. Tehát továbbra is: vannak érvek és ellenérvek. Számomra ez az ötlet ezt jelenti. El tudom fogadni, hogy számodra és értelmes stb. kolléganőid, ismerőseid számára nem. De az égre kérlek: hidd már el, hogy a valóság többféleképpen megközelíthető.
@Avril: valamit muszáj tisztázni.
Nem vagyok sem közgazdász, sem politikus, szóval: én a nyugdíj-korhatáremelés/csökkentés hatásait, megvalósíthatóságát, társadalmi hasznosságát vagy kárát megítélni nem tudom, és nem is akarok ilyen látszatot kelteni.
Ami ellen szót emeltem, az a - bocsáss meg, nem találok jobb szót rá - kifacsart logika, amivel ebből a nőellenességet és a nők lealázását levezetted.
Ez nekem nagyon pontosan összecseng egy korábbi (májusi) posztodban általad említett, szerintem szélsőséges nézeteddel. Idézem: "Az ajtót saját kezemmel is ki tudom nyitni, a kabátom felsegítése kimondottan irritál. Igen, ezek nemi sztreotípiák, amik azt sugallják, hogy a nő gyenge, egy férfi tudja még az ajtót is kinyitni neki, mert kicsi kacsója erre nem alkalmas. Köszönöm, nem kérem. Alsóbalkánon még igen, ott kérik."
Világos a hasonlóság. Az udvarias viselkedés semmi, de semmi ilyesmit nem sugall - talán csak egyedül neked. Erre mondtam az imént, hogy ez már a reménytelen eset kategória. És ugye, hogy szélsőséges? (Valahol olvastam, hogy ilyesféle udvariasságot Amerikában egy nő szexuális zaklatásnak értelmezett - tán még ki is rúgatta a pasit.)
Merle nem tetszik neked - akkor most egy másik regényhez fordulok segítségért. A Kórház a város szélén c. egykor népszerű regényben egyszer Strosmajer doktor mondja Blazej főorvosnak: Arnost, én nem nagyon szeretem a közmondásokat, de van egy, amit mintha rád szabtak volna. Ha meg akarod verni a kutyádat, a Szaharában is találsz rá botot.
Valami ilyesmit tapasztalok én is nálad. Már lassan nem tudok elképzelni sem olyan témát, történést, gondolatot, megnyilatkozást, amiből te játszi könnyedséggel ne tudnád levezetni, hogy itt nőellenességről, nemi sztereotípiáról, a nők semmibevételéről, lealázásáról stb. van szó. Amit, fokozandó a galádságot, korcs, undorító férfiak követnek el, akik nem mosakszanak, nem váltanak tiszta inget, de elvárják, hogy a nő tudja, hol a helye.
Amúgy pedig: nem védekezem, nincs miért. És sok gondolat eljut a fejembe, ami ellentétes a enyémmel. Sőt, az is előfordult már, hogy meggyőztek. De az égre kérlek: hidd már el, hogy a valóság többféleképp is megközelíthető, azaz nemcsak úgy, ahogy azt tenmagad felvezeted.
"Elegánsan elengedtétek a fületek mellett azt a felvetést, hogy muszáj növelni a foglalkoztatottság szintjét, muszáj elérni, hogy több ember és hatékonyabban dolgozzon." Dehogy engedtem el a fülem mellett! Ki is tértem rá! A foglalkoztatottság növeléséről beszélni csak akkor lehet, ha munkahelyeket hozunk létre! Amíg ennyi munkanélküli van, aki dolgozni szeretne, de nem tud, addig csak úgy lehet növelni a foglalkoztatottságot, ha munkahelyet hoznak létre! Nem pedig a ny.korhatárt emelik!
Amúgy tényleg én sem értem, hogy ez a rendelet miért sértő a nőkre nézve. Többet használ, mint árt vele. Egyszerű a dolog: akit sért, az nem él vele! Ennél nagyobb bajunk ne legyen!
@Tyria Erre mondtam azt, hogy van ,aki így gondolja, van, aki úgy. Még szerencse, hogy így kezdtem a posztot: ezért mindenki utálni fog. :)
Miért utálnánk? :-) Te nyilván nem élsz majd vele. Neked ez a véleményed róla, másnak más. Még olyan is van, akit egyáltalán nem is érdekel. Némely téma megosztja az embreket. Ez is olyan. Ilyenkor jön össze sok komment.
Valahol, még a hozzászólások elején olvastam, hogy aki 15 évesen kezdett el dolgozni, elvileg már 55 évesen elmehetne nyugdíjba. Ez tényleg, csak elvben létezhet, mert a rendszerváltás után elsősorban a szakképzetlen munkaerőt bocsátották el.
Ezzel szemben a rendőrök, függetlenül attól, hogy nők, vagy férfiak, irodában, vagy utcán dolgoztak, 25 év szolgálat után, akár már 42 évesen-erejük, és tudásuk teljében- nyugdíjba mehetnek. Nekem is van ilyen ismerősöm. Aztán nyugdíj mellett dolgoznak tovább más területeken. Én inkább 25 év után duplájára emelném a fizetésüket, hogy megérje nekik tovább dolgozni.
@reizerandrea: Igen, ez is egy megoldás lenne.
Azok, akik a férfiakkal szemben igazságtalannak tartják a nők 40 év utáni nyugdijbavonulási lehetőségét,szerintem mind egyedülálló férfiak. Ugyanis azon férfiak akiknek van társuk, csak örülni tudnak a törvénytervezetnek: tiszta lakás, melegétel, nyugodt otthon várja őket a munkából hazajövet, vagyis ennek az egész család csak örülhet.
Egyébként ez a dolog főleg a mostani 55 év feletti, még dolgozó nőket érinti leginkább, pontosan azt a korosztályt akik az elsők abban, hogy ők már nem mehetnek el 57 éves korukban nyugdíjba.A fiatalabbak, már nagyon sokan tanulnak vagy tanultak felsőoktatásban nappali tagozaton akár 6 évig is , melynek következményeként, 40 év munka után 64 éves korukban mehetnek csak . Miről is beszélünk?
Lehet csűrni csavarni fizikaimunkában tőbbet nem is lehet akár nő akár férfi legfeljebb belerokkan.Mint az én férjem 40évmunkaviszony után előtte nem volt beteg Szolgálatiideje már nem lessz tőbb munkát nem tud végezni kivan szolgáltatva és a család is milessz ha nem kapja meg az50% és munkahely sincs mi lessz velünk? Szerintem nekik akik 40évvel rokkantak meg kötelező lenne elengedni a férfiakat KÖTELEZŐ mert igy igazságos
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Ötvenes nő és véleménye van a világról.
Szia!
Én azt gondolom, hogy ez egy lehetőség. Nem kötelező, hanem választható. Amennyiben valamelyik nő úgy döntene, hogy ő vissza akar menni a fakanál mellé, akkor áldás reája :)
Egyébként lehet, hogy rosszul tudom, de felmerült az ötlet, hogy a férfiakra is kiterjesszék ezt a lehetőséget, azt nem tudom, hogy most hol tart a dolog...
Ami miatt én jónak tartom ezt a kezdeményezést, az az, hogy így legalább enyhülne a munkanélküliség - legalább picit. Feltéve, hogy a frissen nyugdíjazottakat nem vennék azonnal vissza újra - mert mondjuk ezt simán megtiltanám... felháborító, hogy hány munkahelyen ülnek 60-70 éves "tanácsadók", meg ilyen-olyan teddide-teddoda nyugdíjasok, kint az utcán meg a sok életerős munkanélküli fiatal ember... :-/
Akik nyugdíjba mennek, azoknak a helyére fiatalokat tudnának felvenni, akiknek most a semmire fizetik ki a segélyeket - persze ez azért nyilván plussz kiadás lenne, mert a nyugdíj összege jóval több, mint jelenleg a segély, viszont nem lenne ennyi kallódó fiatal...
A franc se tudja, mi lenne a jó - egy ismerősöm most ment nyugdíjba és mivel nincs sok pénze, így igazán élvezni sem tudja. Unatkozik, nem tud magával mit kezdeni, haszontalannak, értéktelennek érzi magát. Ugyanakkor anyu, aki már 38 éve dolgozik, 15 éves kora óta, alig várja, hogy végre elmehessen, már nagyon fáradt...